Endgame #5

– 200 –

„Az alapvető tompultság miatt, amelyre többségünket – engem is határozottan beleértve – kisgyermek korunktól nevelnek, nem engedhetem meg az elvonatkoztatást, muszáj teljesen világosan fogalmaznom. Az Egyesült Államok (vagy Magyarország…) kormánya egy megszálló kormány. A kapitalizmus egy megszálló gazdasági forma. Ha egy külső hatalom (vagy idegenek a világűrből) tenné velünk és az élőhelyeinkkel azt, amit az uralkodó kultúra tesz – minden tőle telhetőt, hogy a bolygót rákkeltő hulladékok élettelen halmaivá változtassa, és megölje, bebörtönözze vagy megnyomorítsa azokat, akik nem működnek együtt –, mindegyikünk az utolsó szálig – legalábbis azok, akikben a bátorság, méltóság, vagy az önfenntartásra való igény legkisebb szikrája is megvan – harcolna velük mindhalálig, lehetőség szerint az ő halálukig.

De nem harcolunk. Nagyrészt még csak nem is ellenállunk.

Milyen érzés civilizáltnak lenni? Milyen érzés rabszolgának lenni?

Nézzünk, hogy működik. A hatalmon lévők elfogadnak egy törvényt. Nem sokat számít, milyen ostoba, vagy erkölcstelen a törvény, innentől érvényre lesz juttatva emberek által, akiknek fegyvere van: a rendőrség és a katonaság által. Vagy esetleg egy bíró egy irányadó esetben hoz döntést. Ismét nem számít, mennyire ostoba, vagy erkölcstelen a precedens, ez is ki lesz kényszerítve emberek által, akiknek fegyvere van. Lehet ez a törvény, vagy precedens az, hogy az emberi lények tulajdonok, és mint ilyeneknek nincsenek jogaik (csak kötelezettségeik). Lehet az, hogy a vállalatok személyek, és mint ilyenek jogaik vannak (és ebben az esetben nincsenek kötelezettségeik). Lehet az, hogy a vállalati hazugságokat a szólásszabadság védi. Lehet az, hogy akik a termelést szolgálva ölnek, nem vonhatók felelősségre. Lehet az, hogy akik vállalatok által „birtokolt” tulajdont rongálnak meg, azok évtizedes börtönbüntetésekkel néznek szembe, terroristának nyilvánítva. […]

Mikor elfeledkezünk arról, hogy a hatalmon lévők rendeletei pusztán a hatalmon lévők rendeletei, hajlamosak vagyunk erkölcsi nyomatékot tulajdonítani ezeknek, amit nem érdemelnek meg. A hatalmon lévők (általában a gazdagok) kinyilvánítják, hogy a hatalmon lévők bizonyos esetekben megölhetik a hatalommal nem bírókat (legtöbb esetben a szegényeket), mi pedig elfelejtjük, hogy nem tesznek mást, mint hogy a hatalmukat arra használják fel, hogy gyilkosságot ússzanak meg. A hatalmon lévők kinyilvánítják, hogy bizonyos körülmények között elpusztíthatják – bocsánat, „kiaknázhatják a természeti erőforrásokat” – távoli közösségek élőhelyeit, mi pedig elfelejtjük, hogy nem tesznek mást, mint hogy a befolyásukat arra használják fel, hogy megússzák közösségek és a Föld tönkretételét. Kinyilvánítják, hogy bizonyos körülmények között egész embercsoportokat pusztíthatnak el, mi pedig elfelejtjük, hogy nem tesznek mást, mint hogy a hatalmukat arra használják fel, hogy megússzák a népirtást.

Sokunk azért nem szegül szembe tevékenyen a kormány intézkedéseivel, amely megszállja az élőhelyünket, mert félünk a következményektől, félünk, hogy megölnek vagy bebörtönöznek. Ez a félelem, azt hiszem, az egyik oka annak, hogy még egyetlen gátat sem iktattam ki. Szégyellem beismerni, de igaz. […]”

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s