Endgame #8

– 330 –

„[…] A remény valójában egy átok, egy csapás.
Nem csak a kedves buddhista mondás okán állítom ezt, miszerint „remény és félelem egymás farkát kergeti” – remény nélkül nincs félelem –, nem is azért, mert a remény elterel minket a jelentől, hogy kik és hol vagyunk éppen, egy elképzelt jövőbéli állapot irányába. Azért mondom ezt, ami a remény valójában.
Többé vagy kevésbé mindannyian a reményről nyavajgunk, többé vagy kevésbé folyamatosan. Nem is hinnétek – vagy talán igen – hány magazin hány szerkesztője akarta, hogy a világ végéről írjak, majd rám parancsolt, hogy „ne felejtse meghagyni a remény érzetét az olvasóknak”. De mi is pontosan a remény? Egy múlt tavaszi előadásom alkalmával valaki arra kért, definiáljam. Nem ment, szóval visszadobtam a labdát a közönségnek. Íme, a meghatározás, amire együtt jöttünk rá: A remény egy olyan jövőbeli állapotra való vágyakozás, amire nincs ráhatásod. Azt jelenti, lényegében tehetetlen vagy.

Gondoljunk bele. Én például nem fogom azt mondani, hogy remélem eszem majd valamit holnap. Egyszerűen megteszem. Nem remélem, hogy mindjárt veszek még egy lélegzetet vagy, hogy befejezem ezt a mondatot. Csupán megteszem. Másrészről, remélem, hogy mikor legközelebb repülőre ülök, nem fog lezuhanni. Bizonyos eredményt remélni azt jelenti, hogy nincs ráhatásod az ügyre.

Sokan mondják, hogy remélik, az uralkodó kultúra abbahagyja a világ pusztítását. Ezzel már be is biztosították, hogy legalább rövidtávon folytatódni fog és olyan erővel ruházták fel, amellyel nem rendelkezik. Ezzel együtt le is mondtak saját erejükről.
Nem remélem, hogy a csendes-óceáni lazac nem hal ki. Meg fogok tenni mindent, amit lehet, hogy a domináns kultúra ne pusztítsa ki őket. Ha a lazacok el akarnak menni, mert nem tetszik nekik, ahogy bánnak velük – ki hibáztathatná őket? – elköszönök tőlük és hiányozni fognak, de ha nem akarnak menni, nem fogom engedni, hogy a civilizáció kiirtsa őket. Megteszek mindent, amit lehet.
Nem remélem, hogy a civilizáció összeomlik inkább előbb, mint utóbb. Mindent meg fogok tenni ennek érdekében, amit lehet.

Mikor tudatosul bennünk, milyen mértékű ráhatásunk van valójában a dolgokra, többé egyáltalán nem kell, hogy reménykedjünk. Egyszerűen el kell végezni a munkát. Biztosra kell mennünk, hogy a lazacok túlélnek. Biztosra kell mennünk, hogy a prérikutyák és tigrisek túlélnek. Meg kell tennünk, amit lehet. […]

Néha azt kérdezik tőlem, „ha a dolgok ilyen szörnyűek, miért nem ölöd meg magad egyszerűen?”
A válasz az, hogy az élet igazán, igazán jó. Elég összetett lény vagyok ahhoz, hogy képes legyek egyszerre legyek annak tudatában, hogy igazán nagy szarban vagyunk és annak, hogy az élet igazán jó. Persze nem azért, mert szarban vagyunk és nem is a dolgok miatt, amik ide juttatnak, hanem pont ezek ellenére. Szarban vagyunk. Az élet attól még jó. Igazán nagy szarban vagyunk. Az élet igazán nagyon jó.

Sokan félnek a kétségbeeséstől. Félnek, hogy ha engedik maguknak felfogni, milyen kétségbeejtő a helyzetünk, örökre nyomorúságosak lesznek. Elfelejtik, hogy lehetséges egyszerre sok dolgot is érezni. Tele vagyok dühvel, bánattal, élvezettel, szeretettel, gyűlölettel, kétségbeeséssel, boldogsággal, elégedettséggel, elégedetlenséggel és ezer másik érzéssel. Azt is elfelejtik, hogy az elkeseredés egy teljesen helyénvaló válasz egy kétségbeejtő helyzetre. Sokan valószínűleg attól is félnek, hogy ha hagyják maguknak felfogni, milyen elkeserítő a dolgok állása, a végén még tenniük kellene valamit, hogy változtassak a körülményeken.

Kétségbeesés vagy sem, az élet jó. A minap a tó mellett hevertem otthon, és a vörösfenyő tüskék között néztem felfelé, amiket áttetszővé tett a napfény. Boldog voltam és azt gondoltam, „mi többet akarhatna bárki?” Az élet igazán jó. Ez bőven elég ok a küzdelemre.

Egy másik kérdés, amit fel szoktak nekem tenni, „ha a dolgok ilyen szörnyűek, miért nem bulizol egyszerűen?”
Nos, az első válasz, hogy nem igazán szeretem a bulikat. A második pedig, hogy remekül szórakozom. Szeretem az életem. Szeretem az életet. Ez igaz a legtöbb aktivistára, akit ismerek. Azt csináljuk, amit szeretünk; azért küzdünk, amiket és akiket szeretünk.

Nemrég egy előadásom végén a kérdéseknél felállt valaki és kijelentette, hogy az egyetlen ok, amiért valaki aktivista lesz, hogy saját magával kapcsolatban jobb érzése legyen. A hatékonyság mit sem számít, mondta, és egoizmus az ellenkezőjét gondolni. Sietve elkezdte a régi lemezt arról, hogy a természetnek nincs szüksége a segítségünkre. Mondjuk legalább elismerte a természet létezését, ahelyett, hogy valamiféle isten szemöldökráncolásának tulajdonította volna a világot, de a végeredmény a régi jó önimádat lett.

Azt mondtam, nem értek egyet.
Erre ő, „nem érzi jobban magát az aktivizmustól?”
„Dehogynem, de nem ezért csinálom. Ha csak jól akarom érezni magam, maszturbálhatok is. De szeretnék valami véghezvinni a való világban.”
„Miért?”
„Mert szeretem. A lazacokat, a fákat az ablakom előtt, a homokos patakmedrekben élő orsóhalakat, az avarban kúszó siklószalamandrákat. És ha szeretsz, megvéded a szeretteidet. Nem egyszerűen reméled, hogy majd túlélnek és gyarapodnak. Megteszed, amit lehet. Ha a szeretetem nem ösztönöz, hogy megvédjem őket, akkor az nem szeretet. És ha nem cselekszem, hogy megvédjem az élőhelyem, nem vagyok teljesen emberi.

Nemrég kaptam egy e-mailt valakitől Spokane-ből. Azt írta, a tizenöt éves fia csodásan aktív az ökológiai és társadalmi józanság való küzdelemben. De azzal folytatta, „szeretném, ha ez így is maradna, ezért úgy érzem, reményt kell adnom neki. Ez gond, mivel a magam részéről nem érzek semmilyen reményt, hazudni pedig nem akarok neki.”
Azt mondtam neki, ne hazudjon, és ha azt akarja, hogy továbbra is ilyen aktív maradjon, ahelyett, hogy reményt próbálna neki nyújtani, adjon szeretetet. Ha megtanulja, hogyan kell szeretni, tovább fogja csinálni. […]”

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s